|
Elvis Costello (szül.: Declan Patrick MacManus, 1955), az új hullámmal indult dalszerző-előadó 1977-től '86-ig tartó periódusában nemigen találunk közepes lemezt, jót is csak néhányat — a többi egytől egyig klasszikus remekmű. Ha ezt a színvonalat nem is tartja azóta, a svéd operaénekesnővel, Annie Sophie Von Otterrel közösen felvett — felerészt új számokat, felerészt feldolgozásokat tartalmazó — lemezén ismét jó passzban találjuk.
Bár válogatásalbuma idén is és tavaly is jelent meg Costellónak, eddigi utolsó igazi lemeze '98-ból való, és az is csak félig saját, ugyanis azt az easy listening muzsika királyával, a veterán Burt Bacharach-hal készítette (a Painted From Memory albumból egy évvel később a gitáros Bill Frisell dzsessz-rock átiratot készített The Sweetest Punch címmel). Az idei For The Stars története még régebbről indult: 1990-ben Costellót felesége elvitte egy Berlioz-darabra, ahol is a mester szerelmes lett a díva, Von Otter csodálatos hangjába, a szerelem gyümölcse pedig 11 év múlva, most született meg. Megérte összehozni, ugyanis a kilenc feldolgozást és kilenc új dalt tartalmazó kamarazenei lemez éteri hangulatú lett, akár kis esti zenéhez, akár nyugodt reggelek ébresztője gyanánt feltehető, de legjobb csak úgy belefeledkezni. A nagyrészt Svédországban, svéd zenészekkel rögzített anyagon főleg vonósok kísérte zongoraszólamok segítik Anne Sophie hangjának szárnyalását, finom gitárral, ütős és egyéb kiegészítő hangszerekkel (vibrafon, harmónium, szaxofon) spékelve. Az albumon Costello végezte a hangszerelést, de ő maga mindössze csak hat felvételen énekel, viszont Attractions nevű egykori kísérőzenekarának oszlopos tagja, Steve Nieve több dalban is közreműködik billentyűs hangszereken.
A Brodsky Quartettel közös '93-as The Juliet Letter hangulatát és a '95-ös Kojak Variety feldolgozásait is megidéző For The Stars tartalmaz ABBA-, Paul McCartney-, Tom Waits- és Ron Sexsmith-szerzeményeket is, akárcsak az 1966-os év két legjobb lemezéről — a Beatles-féle Revolverről és a Beach Boys-féle Pet Soundsról — származó dalokat. Mi több, a saját szerzemények között is vannak önfeldolgozások (a '88-as The Courier filmzenéről és a '94-es Brutal Youth című sorlemezről).
|
