|
Elvis Costelli mindig is szerette meglepni az embereket - csak végig kell nézni tizenöt esztendős pályafutását -, és azt hiszem, most is tökéletes meglepetéssel szolgál mind a szakmának, mind a rajongóinak. Magától értetődik, hogy nem maradhat ki az úgynevezett unplugged divatból, ami — ha tényleg az - hát végre nem rossz divat, mert mintha közelebb hozná az előadókat a szívünkhöz. Azzal, hogy más oldalukról is megmutatkoznak, könnyebben elhisszük, hogy lám, tényleg művészek, akár a „legvadabbak” is.
És higgyük el, ahogy ők is szeretnék mindenkivel elhitetni, hogy csak a mikrofonok vannak az erősítőkbe bekötve (plugged), a többi „cucc” nem, a hangszerek „akusztikusán”, tehát természetesen, elektromosság igénybevétele nélkül szólnak.
Nos, Elvis Costello új albumán (The Juliet letters) egy fiatalemberekből álló, már valamelyes hírnevet szerzett vonósnégyes, a Brodsky Kvartett játszik. A klasszikus muzsikán nevelkedett kamaraegyüttes nem kimondott rockzenét játszik, inkább megmarad a saját stílusában.
A másik meglepetés a dalok szövege. Ezek ugyanis levelek, illetve bizonyos levelekben írottak felhasználásával készültek.
Azt mondják, akik tudományosan is vizsgálgatnak minket, hogy leszoktunk az írásról, már üdvözlőlapot is alig-alig küldünk egymásnak, mert telefonálunk. Gyorsabb és kényelmesebb.
- De azért nem kell megijedni - mondja Costello -.rengetegen írnak még levelet. A Mikulásnak, a Jézuskának, Sherlock Holmesnek, vagy például Júliának. Igen, Rómeó Júliájának Veronába. Egy szellemes olasz irodalmár professzor egy nap aztán válaszolni kezdett a levelekre, mintha ő lenne Ca- pulet Júlia. Hát nem isteni dolog ez? De aztán akadt egy kedves újságíró, aki ebbe a meghitt játékba belerondított. Érzéketlenül felfedte a levelezést, és annyira vitte, gondolom az irigység, hogy nevetségessé akarta tenni a tanárt. De nem nevettek, hanem felháborodtak az emberek és védelmükbe vették Júliát. Kinyomoztam, megszereztem néhány levelet és megírtam a dalokat.
Eddig is komponált az énekes, csak nem vetette papírra, amit kitalált, mert nem tudott kottát sem olvasni, sem írni. Azt mondja, nem sokkal azelőtt tanulta ki e nemes és hasznos tudományt, mielőtt a Brodsky kvartettet egy hangversenyen meghallotta. Tévéfilmhez kellett a zenét írnia, és addig rendben lett volna a dolog, hogy elképzeléseit magnószalagra fütyüli, dúdolja, vagy gitáron, esetleg zongorán adja elő, de a hangszerelést is neki kellett elvégeznie, és hangszerelni csak kottaismerettel lehet és persze legkönnyebben zongorával.
Már bemutatták a lemez anyagát színpadi előadásban. Costello elragadtatassal beszélt az estélyiruhás hölgyekről, a koncert nagyszerű hangulatáról:
- Sokkal jobb így, mikor hallja rendesen az ember, mit játszanak a hangszerek. Nem kell áram, hangerő, zaj. A közönség akkor is velünk van, érez minket, ha nyugodt és ünnepélyes.
Persze azért nem olyan könnyű ám csak úgy hipp-hopp elhagyni, levetkőzni a régi szokásokat. Costello „hagyományos” lemezre ír dalokat Wendy James számára. Most, hogy már ismeri a kottát, biztos egyszerűbb lesz.
|
